HIPPONEL
Homoktövis mézporral
Felhasználási javaslat: napi egy tasakkal folyadékban feloldva
Nettó tömeg: 210 g (30 db 7 g-os tasakban)
Minőségét megőrzi: lásd a doboz baloldalán és a tasakon (gyártás napjától számított 2 évig)
Tárolás: max. 20 C°-on, száraz, fénytől védett helyen
Származási hely: Magyarország
Nyilvántartási szám: 06 13 34
Összetevők: homoktövispor 26,5%, mézpor 22,5%, csicsókapor 18%, sárgarépapor 18%, maltodextrin 12%, citrompor 3%
Allergének: az üzem területén zeller sűrítmény feldolgozása is történik.
Tápérték:
A csomagolás folyamatát a HACCP és a GMP előírásai szerint végezzük.
Meleg hatására a termék megkeményedése minőségi változást nem okoz. Folyadékban feloldva ebben az állapotában is fogyasztható.
Termékeink tartósítószereket, cukrot, valamint szintetikus adalékanyagokat, színezékeket nem tartalmaznak.
A készítmények gyümölcsvelőből/gyümölcs-sűrítményből, egyedi technológiára épülő vákuumszárítással készülnek. A szárítás 50 C° alatt történik, így termikus bomlás nem lép fel. Ezen technológia a biológiai termékek teljes vízkivonására ad igen kedvező megoldást, melynek köszönhetően megmaradnak az eredeti íz, zamat és aroma, az illat és szín anyagok, valamint a vitaminok, a makro és mikroelemek, és a biológiailag aktív anyagok döntő többsége koncentrált formában.
A benne található mézpor egy szabadalmaztatott eljárás (lajstromszám: 204 679 A) eredménye, melynek segítségével a mézből teljes biológiai értékű, annak természetes összetevőit tartalmazó, mindenféle szintetikus úton előállított hordozóanyagtól mentes portermék állítható elő.
A homoktövis ajánlható
- nyálkahártya sérülésére, gyulladására
- fekélyre, hurutra
- emésztőrendszer normalizálására
- immunrendszer erősítésre
- bőrbetegségekre, hajhullásra
- depresszió ellen
Mit tudhatunk a homoktövisről?
Az emberek világszerte ősidők óta használják a homoktövist (Hippophae rhamnoides). A görögöknél a mitológiában is szerepelt, úgy tartották, Pegazus legfőbb tápláléka ez a növény volt.
Az északi féltekén a mérsékelt és szubtrópusi övben él. Fénykedvelő, fagy- és szárazságtűrő. Hazánkban is honos. Régebben több helyen is előfordult, főleg a Szigetközben voltak nagyobb állományai. Napjainkban egyedül Újpesten élnek természetes populációi. 1974 óta védett az újpesti állomány. A tőfaj Európa- és Ázsia-szerte a tengerpartokon, homokdűnéken, sziklákon, az időszakos folyómedrekben és folyóvölgyekben, hegyvidékeken található. Az alfaj a Szigetközben, a Szentendrei-szigeten, Békás- és Káposztásmegyeren, valamint Örkény közelében fordul elő, de igen gyakran ültetik talajmegkötésre és díszcserjének is.
Kesernyés, savanykás termése augusztus elejétől szeptember végéig érik be, de ha megcsípte a dér, édessé és fogyaszthatóvá válik.
Feldolgozva dzsem, bor, ivólé, likőr, zselé, liszt, sőt olajtermék is készül belőle, valamint kozmetikai termékekben is használható.
Mit tudhatunk a mézről?
A mézet már az ókorban ismerték, az „Isten eledelének" aposztrofálták. A vadméhek terméke a cukor széles körű elterjedésekor vált népszerűvé. A mézet a szorgos méhek a virágok kelyhéből összegyűjtött alapanyagokból – a nektárból – nyerik, melynek elraktározása során képződik a magas cukortartalmú forma. Fél kilogramm méz előállításához annyit kell repülniük, hogy ezalatt hatszor körberepülnék a Földet, s mindeközben 3-5 millió virágra kell rászállniuk.
Mit tudhatunk a csicsókáról?
A csicsóka (Helianthus tuberosus) az őszirózsafélék családjába tartozó gumós, évelő gyógynövény. Észak-Amerikából a 17. század elején került Európába. Közeli rokonságban áll a napraforgóval. Tavasszal akár össze is lehet őket téveszteni, de később már nem, mert a csicsóka sárga virágai a napraforgóéhoz képest kicsinyek, és jóval később, augusztus elején nyílnak. A növény szára (azonos talajviszonyok között) a napraforgóénál vékonyabb és magasabb, akár 3 m magasra is megnő. Magyarországi éghajlatunkon a késői virágzás miatt a magok már nem tudnak kifejlődni, így magról nem tudunk csicsókát szaporítani. Gumói, amelyek megvastagodott szárképletek, nem közvetlenül a tövön, hanem az 5-20 cm hosszú gyökérrészen találhatók, ezért nagyobb területen helyezkednek el. Héjuk színe lehet fehér vagy sárga, de a leggyakrabban olyan színű, mint a rózsaburgonyáé. A gumók húsa hófehér. Felszínük ripacsos, barázdált, összetett, nehezen tisztítható.
Ezt a nálunk alig ismert gumós zöldséget a nagyvilág elegáns éttermeiben gyakran homár, libamáj, szarvasgomba, nemes tengeri halak, fésűkagyló és más drága ételek társaságában tálalják.
Felhasználása csak fantázia kérdése, mert szinte minden alapanyagunkkal harmonizál. Fogyaszthatjuk nyersen, salátákban, párolhatjuk, főzhetünk belőle szószokat, kifacsart levéből kitűnő turmixital készíthető – naranccsal, citrommal, mézzel, almával, de köretként csicsókalepényt készítenek belőle, vagy krumplipürészerűen készítik el, és kelbimbóhoz, csirkéhez adják.
A csicsóka élettani hatásai
A csicsóka szénhidrátokban, ásványi anyagokban, vitaminokban, szerves savakban gazdag. Kellemesen, enyhén édeskés ízű, főleg nem emészthető szénhidrátokat (poliszacharidokat) tartalmaz. Ideális azok számára, akik súlyfelesleggel küzdenek, mivel kalória tartalma alacsony, ásványi anyag tartalma magas, nagyszerű segítség a fogyókúrához. Olyan kis molekulájú frukto-oligoszacharidot, inulint tartalmaz, amely megköti a koleszterint, gátolja a trigliceridek, a foszfolipidek és a szabad zsírsavak képződését is, ezenkívül immunstimuláló, valamint szakirodalmi adatok szerint mellrák esetében gátolja a tumor növekedését. Az inulin elősegíti a kálcium és a magnézium felszívódását. Az inulin legértékesebb tulajdonsága, hogy tartós fogyasztás esetén sem emeli a vércukorszintet. Az inulin az emberi szervezetben nem metabolizálódik, ezért cukorbetegek is fogyaszthatják a csicsókát. Egyes adatok szerint az inulin képes fokozni az inzulin termelését, így napi rendszeres fogyasztása további előnyökkel szolgál a cukorbetegek számára.
A frukto-oligoszacharidokat a prebiotikum kategóriájába sorolják. A prebiotikum jótékony hatását az emésztőrendszerre a hasznos bélflóra fejlődésének és/vagy tevékenységének fokozásával fejti ki. Különösen fontos a szerepe antibiotikum adagolás után a bélflóra egyensúlyának visszaállításához. Szelektív módon szolgál tápanyagként a hasznos bélbaktériumoknak (pl. Bifidobacteriumoknak, Acidophiliusoknak). A káros bélflóra tagjai számára viszont közömbös, mivel azok inkább az egyszerű cukor bomlástermékein élnek. Jótékony hatása van candidózis esetében, hiszen az egészséges bélflóra helyreállítása után a candidózis tünetei is megszűnnek. A csicsóka káliumban, kálciumban, magnéziumban, foszforban, valamint nyomelemekben (vas, mangán, cink, króm, szilícium) gazdag, a vitaminok közül az A, B1, B2, B3 vitaminok, valamint esszenciális aminosavak találhatók benne.
Mit tudhatunk a sárgarépáról?
A sárgarépa (Daucus carota subsp. sativus) fontos zöldségnövény, régóta ismerjük és termesztjük. A vadon előforduló, Európában és Délnyugat-Ázsiában őshonos vadmurok (Daucus carota) háziasított alfaja. A nemesített változat a vadhoz képest jóval nagyobb répatesttel rendelkezik, ízletesebb és kevésbé fásodó szerkezetű.
Pliniustól tudjuk, hogy ez a négyezer éves kultúrnövény eredetileg vékony, kemény gyökér volt, és a késő római időkben kezdték nemesíteni. Magyar elnevezése a narancssárga színnel azonosítja, bár lila, piros, fehér, sárga színű változatai is elterjedtek, főként Ázsiában. A 17. században jelent meg a narancssárga nemesített fajta.
Származási helye Nyugat-Ázsia (a mai Afganisztán és Irán területe). Évszázadok során nemesítették a mai változatokra azzal a céllal, hogy édesebb legyen, illetve csökkenjen a gyökér fásodása.
Nyersen fogyasztva főként gyerekeknek értékes és tápláló kiegészítő étel. Használhatjuk levesek, saláták, főzelékek, hidegkonyhai készítmények, bébiételek készítésére, és nagyon sok ételkülönlegesség ízesítője vagy díszítője is lehet.
Az 1980-as évek óta lehet kapni bébirépákat (amelyek meg vannak hámozva és egyforma méretű hengerekre vágva). Nyugatabbra népszerű gyorsételként. Pépesítve bébiételek, víztelenítve chips, pehely, por készül belőle. Vékonyan szeletelve olajban ki lehet sütni, mint a burgonyát. A sárgarépa édes íze lehetővé teszi, hogy édességek is készüljenek belőle, mint sütemény, puding, gyümölcslekvár.
Mit tudhatunk a citromról?
A citrom, más néven közönséges citrom (Citrus limon) a citrusfélék (Citroideae) alcsaládjába tartozó Citrus nemzetség egyik növényfaja. Termése, melyet szintén citromnak hívnak, déligyümölcs és egyben fűszer is. Indiában fedezték fel, de ma már Európa déli részein, Ausztráliában, valamint Kaliforniában és Floridában is termesztik. A 3-5 méteres fa gyümölcse (citri fructus) egész évben terem.
Felhasználásánál vékonyan hámozzuk, hogy a fehér, keserű, élvezhetetlen belső részét ne vágjuk le a gyümölcshúsról! Így sokoldalúan: levesek, valamint hús- és rizsételek ízesítésére is használhatjuk. Ecet helyett citromlével savanyítva rendkívül ízletessé tehetjük egyes salátáinkat, és hasonlóképp hatékonyan használhatjuk húsok pácolásához (főleg a mediterrán típusú, rozmaringgal, bazsalikommal összeállított pácokban).
A sárga héját reszelve tölteléknek (mák, dió, túró mellé), levét tea, kávé, gyümölcslevesek, turmixitalok, puncs, szósz, hidegtálak, hal- és egyéb húsételek ízesítésére használják. A szárított héjat (Citri pericarpium) spirális szalagokban vagy kockára vágva forgalmazzák, de így csak az édes- és likőripari üzemekben használják fel. Otthon a legjobb frisset tartani, hogy ízesítésre mindig kéznél legyen.
A honlapon található információk tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, nem az OÉTI, illetve az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) szakvéleményei, a termék összetevőire vonatkoznak, nem magára a készítményre.
Ha Önnek egészségügyi problémái vannak, a diagnózis felállítása céljából forduljon szakorvoshoz. Nem állítjuk, hogy termékeink bármilyen betegséget megakadályoznának vagy megszűntetnének.
